Kovácsné Horváth Zsuzsanna

     Kovácsné Horváth Zsuzsanna vagyok, 1990-ben kaptam tanítói diplomát Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán „matematika szakosként”. Kicsi gyerekkorom óta erre vágytam, így egy nagy álmom teljesült a diplomaosztón. Lelkesedésem, mely erre a pályára terelt, azóta sem csökkent, minden tanévet nagy izgalommal és kíváncsisággal várok. Nagyon szeretem a gyerekeket, szívesen foglalkozom velük. Főként az alsós korosztály az, amellyel a legkönnyebben találom meg a közös hangot.

A tanítóképző elvégzése után nem kaptam Baján állást, így a környező falvakban kerestem, majd kaptam lehetőséget a tanításra.

Sokáig dolgoztam falusi iskolákban, ahol nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb elsős osztályfőnökként is. Később sikerült visszakerülnöm Bajára, és 2002-től a „Gyakorlóban” tanítok. A hosszú évek alatt folyamatosan képeztem is magam: előbb rajztanári diplomát, majd pedagógus szakvizsgát is szereztem. Voltam napközis nevelő is, most pedig osztálytanítóként segítem az alsós gyerekeket a megismerés útján.

     Nagyon szép feladat a miénk, elsős tanítóké: gyerekeket vezetünk be az olvasás, írás, számolás rejtelmeibe. Nincs annál jobb érzés, mint amikor már maguk birkóznak meg a betűk, számok kesze-kuszaságával, s tudom, hogy ezt az én segítségemmel érték el.

Óriási elismerés számomra, mikor odajönnek hozzám a gyerekek, és megköszönik, hogy megtanítottam írni, olvasni, számolni őket.

De szívet melengető érzés az is, amikor a szülők azzal búcsúznak tőlem, hogy megszerettettem gyermekükkel az iskolát.

Osztályaimat nagy türelemmel, és mindig segítő szándékkal vezettem, irányítottam, ügyelve a lassabban haladók segítésére, de a tehetségesebbek képességeinek kibontakoztatására is. Igyekszem nyugodt, bizalommal teli légkört kialakítani, ahol diák, tanító egyaránt jól érzi magát. Ahol lehet hibázni, lehet örülni a másik sikerének. Fontosnak tartom, hogy közösség kovácsolódjon a gyerekekből, ahol a jókedv, a tolerancia, a humor is helyet kap. Mindennek igénye személyiségemből is adódik, mely kiegyensúlyozott, türelmes, csendes, derűs.

Elsődleges teendőm elérni azt, hogy bizalommal forduljanak felém a gyerekek. Aztán a mindenkiben rejlő értékek feltárása az, ami a kicsi gyerekek számára is lényeges, hiszen így lesznek képesek hinni önmagukban, s ezzel a hittel tanulnak meg oly sok mindent.

Törekszem arra, hogy minél változatosabb módon és játékosan tanuljanak, minél több inger érje őket. Sokszor dolgozunk órákon eszközzel, tevékenységgel, csoportokban, párokban. A gyerekek nagyon élvezik, és közben megtanulnak odafigyelni egymásra, megtapasztalják az alkalmazkodás, együttműködés fontosságát. 

Két gyermek édesanyjaként tudom, hogy milyen nagy jelentőségű az a pillanat, amikor a féltve őrzött gyermek iskolába kerül. Az én lányaim már nagyok, de tisztán emlékszem arra a sok-sok izgalomra, aggodalomra, ami annak idején az iskolakezdésüket kísérte. Viszont bizalommal adtam át őket az elsős tanító néninek, és már az első pár nap után megnyugodva láttam, hogy jól érzik magukat, és tudtam, jól döntöttünk, jól választottunk.

Remélem, a kedves szülők is ezt fogják érezni, akik megbíznak bennem, s szárnyaim alá bocsátják kislányukat, kisfiukat.

Tudom, hogy nem könnyű időszak az óvoda és az iskola közötti átmenet, szeretném, ha ez a legkevésbé viselné meg az osztályomba kerülő családokat, hiszen ez egy családot érintő változás.

     Nyitott vagyok a szülők felé, nagyon várom őket is, mert szükséges az ő közreműködésük, segítségük is a sikerekhez, eredményekhez. Meghallgatom visszajelzéseiket, s próbálom velük együtt megoldani a problémákat, ha előfordulnak. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, mert eddig még mindig támogató és segítőkész szülői közösségekkel találkoztam.

     Fontos számomra és az iskola közössége számára is, hogy hozzánk minden gyerek szívesen járjon iskolába. Szeretném ezt a leendő kis elsősöknél is elérni: ne feszülten, rémülten, félelemmel lépjenek be reggelente az osztályba, hanem mosolyogva, vidáman, kíváncsian. 

Munkám során nagy figyelmet szentelek a gyerekek komplex nevelésének. Célom, hogy tanítványaim magabiztosan mozogjanak az őket körülvevő világban. Legyenek érzékenyek a szépre, a jóra, lássák meg másokban az értékeket, óvják a környezetüket.

Mindezek tükrében magaménak érzem J. Wagele gondolatait:

„Vedd észre, hogy a gyermeket nem lehet kényszerrel tanítani. A puszta léted, a viselkedésed az, ami formálja. Éreztesd meg vele, mi helyes, mi nem. Ebből tanulja meg, mi a jó és mi nem. Támogasd és tégy meg mindent azért, hogyha felnő, elégedett és boldog legyen.”