Iskolatörténeti visszatekintés Radnóti Miklós intézményvezető köszöntő gondolataiban:
Vallom, sosem szabad elfelejtenünk a gyökereinket, s azt, hogy honnan indultunk. Téves az a gondolat, ha úgy véljük, ami a jelenben történik, nem függ a múlttól. Mindannyian tudjuk, hogy a tegnap igenis hatással lehet ránk, hiszen a jelen és jövő, a múlt nélkül nem létezhet.
A jeles évfordulók alkalmával szeretettel, őszinte és odaadó tisztelettel köszöntöm az iskola valamennyi dolgozója, pedagógusa, és tanulóifjúsága nevében Önöket az Eötvös József Főiskola tanitójelölt képzési helyének mindenki által Gyakorlóiskolának nevezett Bajai Eötvös József Általános Iskola jubileumi, visszaemlékező ünnepségén.
Kérem, ne vegyék tiszteletlenségnek – bármennyire is szeretném - de lehetetlen feladat név szerint köszönteni Önöket, hiszen a jelenlévők közül valamennyien szorosan kötődtek, vagy még a mai napig is kötődnek az intézményhez. Köszöntöm Baja város mai és egykori vezetőit, polgármester urakat, önkormányzati képviselőket, a város valamennyi iskolájának igazgatóját, és minden kedves vendéget, aki jelenlétével megtiszteli ünnepségünket. Köszöntöm a régi fenntartó, a főiskola jelenlegi és egykori vezetőit, főigazgatóit, rektorhelyettesét, a Bajai Tankerületi központ, mint fenntartónk igazgatóhelyettesét, az oktatásirányítás jeles képviselőjét.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik ennek az iskolának a történelmét írták, vagyis a gyakorlóiskola egykori igazgatóit, nyugdíjas pedagógusait, a szülőket, diákokat és nem utolsó sorban jelenlegi kollégáimat. Emlékezzünk, és ne feledjük el azokat sem, akik már nincsenek közöttünk.
Rendhagyó módon Nekik és Önöknek kérek mindannyiunktól egy tapsot, megköszönve, hogy eljöttek és velünk együtt ünnepelnek. Köszönöm, hogy itt vannak!
2017 tavaszán, amikor vezetői pályázatomat írtam, nem volt lehetőségem bepillantani az intézmény régmúltjába. Azonban tisztában voltam azzal, hogy e tradicionális iskolát jól és méltósággal csak úgy lehet szolgálni, ha megismerjük elődeink munkáját, átérezzük az elhivatottságot és a mindennapok szellemiségét, amelyeket e falak magukban hordoznak.
Bizonyára kevesen tudják, hogy e falak megépülése előtt, még az 1800-as évek végén ezen a helyen selyemgubó begyűjtőhely működött. Ezért is nevezték el az iskola utcáját Bezerédj Pálról, aki a selyemhernyó-termelés mentora volt. Az 1936-ban megkezdett építkezéssel, majd a vasútállomás felőli szárny 1943-ban, 75 évvel ezelőtt átadott épületével megnyitotta kapuit a tanulóifjúság előtt a mára műemléknek nyilvánított vonatkerti iskola.
Kezdetben gazda- és gazdasszonyképző, valamint növényvédelmi technikumként működött és szolgálati lakásnak is helyet biztosított.
Majd a háború után az 50-es évek elején 81 tanulóval, ifj. Éber Sándor és Czeglédi Nagy József osztályfőnökök vezetésével elindult egy mára talán elfeledett, de jó hírű szakközépiskola a 3. számú Magasépítőipari Technikum működése.
Bánhelyi Ferenc igazgató irányításával egészen az 1958/1959-es tanévig a vonatkerti iskolában tanulhattak azok a fiatalok, akik többek között az 1956-os jeges árvíz elleni védekezésben, és az árvízben összeomlott házak újjáépítésében vettek részt. Ezúton is köszönet érte.
Ma pedig 60 tanéve annak, hogy ezek a falak Eötvös József névadónk 150 évvel ezelőtti 1868-as törvényjavaslata alapján a Baján is elindult tanítóképzésnek biztosítanak minőségi gyakorlati helyszínt. De miért is 60 éve?
Nos, 1958. július 7-én született meg a határozat arról, hogy az építőipari technikum épületét a tanítóképző gyakorlóiskolának kapja meg.
1958. szeptember 17-én elkészült az az átadás átvételi jegyzőkönyv, amelyben az Építési Minisztérium, mint átadó, és a Városi Tanács, mint átvevő kiküldöttei megállapodtak az intézmény átvételének időpontjáról és módjáról. Gondoskodtak az alkalmazottakról, hiszen az 1959. évi költségvetési tervezetben ők már a városi munkavállalók névsorában szerepeltek.
Megállapodtak arról is, hogy az iskola földszinti helységeit már 1958. november 1-től átengedik a Városi Tanácsnak, hogy azokban a városi gyakorló általános iskola osztályait helyezhessék el. Itt indult a vonatkerti Gyakorlóiskola eredményes, sikeres és több évtizedes oktató-nevelő munkája, amely minden tanévben kiegészül a főiskolai hallgatók képzésével.
Igazgatóként büszke vagyok arra, hogy az itt tanító kollegáimmal együtt ma is hasonló elkötelezettséggel és elhivatottsággal, hivatástudattal teszünk eleget annak a nemes feladatnak, amelyet a nagymúltú elődeink megalapoztak, majd továbbadtak, és amelyet a tanítói képzés kapcsán a főiskola elvár tőlünk. Tesszük ezt igen magas, heti 26 kötelező óraszám mellett, mert tudjuk jól a múlt és az örökös név úgy, mint gyakorlóiskola kötelez valamennyiünket.
A következő másfél óra programjához sokan sokat tettünk azért, hogy méltón tekinthessük át az elmúlt 6 évtized történéseit, de természetesen ezt csakis a teljesség igénye nélkül tehettük, hiszen megszámlálhatatlan az érték és megannyi a felejthetetlen pillanat, amelyet az egykoron ide járó diákok, a valaha itt tanító pedagógusok, az itt dolgozó technikai személyzet, a szülők és a megannyi lelkesen támogató bajai átélt a vonatkerti iskola égisze alatt. Tiszteletem jeléül engedjék meg, hogy az első évtized nevelőtestületének névsorát felolvassam: Antal Gábor, Dobribán Tiborné, Fekete Károlyné, Gálfi József, Gaszner Istvánné, Gyapai Józsefné, Halas Lászlóné, Keresztes Gyula, Dr. Kincses Ferencné, Kiss Istvánné, Meskó Pálné, Molnár István, Müller Mária, Dr. Örkényi Miklósné, Petri Borbála, Dr. Rendes Béláné, Sárosy Józsefné, Schwalm Pálné, Wilhelm Józsefné. Ma Nekik, az utánuk következőknek és Önöknek mondunk köszönetet mindazért, amit örökségül hagytak ránk.
Végül engedjék meg, hogy a mai jubileumi visszaemlékező ünnepségünket Dr. Böngyik Árpádné Erzsike néni és jómagam közösen megfogalmazott gondolatával megnyissam:
A pedagóguspálya nem egy fotel, nem karosszék, amelyben megpihenhetünk, hanem egy olyan hivatás, ahol folyamatosan égnünk kell, hogy gyújthassunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Radnóti Miklós itézményvezető
gmail.com