Mészáros Ágnes

Mészáros Ágnes vagyok, 1993 óta tanítok. A tanítói diplomát Zsámbékon szereztem. A főiskola elvégzése után szülővárosomban, Jánoshalmán kezdtem dolgozni, ahol elsős osztályt kaptam. 1999-ben családommal Bajára költöztünk, ekkor kerültem a gyakorlóiskolába, ahol már az első évben osztályfőnök lehettem. Részt veszek a tanítóképzős hallgatók gyakorlati képzésében is.
Folyamatosan képeztem, képzem magam, hogy olyan naprakész tudással rendelkezzem, amit munkám során hasznosítani tudok. Így gyógypedagógiát, majd fejlesztőpedagógiát végeztem, és pedagógus szakvizsgát szereztem. Azt gondolom, hogy a mai rohanó és fejlődő világunkban egy pedagógusnak szüksége van a folyamatos önképzésre, képzésre, megújulásra, szemléletmód-váltásra, hogy felkészülten álljon a tanítványai elé, így példakép lehessen a tanulók számára.

Gyermekekkel foglalkozni a leghálásabb munka, mely osztályrészemül jutott. Az általános iskola feladata egy bizalmas, biztonságot nyújtó környezetben olyan biztos alap megteremtése, amelyre az egy életen át tartó tanulás építhető.

Megtanultam, megtapasztaltam azt, hogy mindenki értéket hordoz. Egyre több olyan gyermek kerül iskolába, aki különleges, eltérő bánásmódot igényel akár tanulmányaiban, szocializációjában, viselkedésében, akár motiválatlanságát tekintve. Igyekszem minden kisgyermeket a képességei szerint fejleszteni, mindenkiben megtalálni a benne rejlő értéket.

Mint kétgyermekes családanya tudom, hogy mit jelent egy családnak, amikor féltve őrzött csemetéjük elhagyja az óvodát, és átlépi egy ismeretlen, kicsit félelmetes, izgalmas, újdonsággal teli világ küszöbét. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az óvoda és iskola közötti átmenet, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek, minél jobban érezzék magukat az iskolában és sokat fejlődjenek, okosodjanak.
Olyan nyugodt, derűs légkört igyekszem biztosítani számukra, amelyben biztonságban érezhetik magukat, őszintén elmondhatják gondjaikat, problémáikat. Ha a gyermekekben kialakul a biztonságérzet és a bizalom, könnyebbé válik a közös munka, lelkesebben fognak tanulni. Fontosnak tartom, hogy a tanulás során a gyerekek minél több sikerélményhez jussanak, hiszen ez motiválja őket a nehézségek leküzdésére. Fontos számomra az érzelmileg biztonságos környezet megteremtése, ahol szabad hibázni. Azt szeretném elérni, hogy ne érezzék kényszernek a tanulást, hanem örömüket leljék benne. Figyelek arra, hogy egymás személyiségét tiszteletben tartsák, egymással elfogadók legyenek.
Ahhoz, hogy a gyerekek minél változatosabban tanulhassanak, sokszor választom a kooperatív tanulás lehetőségét. Az évek során azt tapasztaltam, hogy rendkívül jótékony hatású ez: kialakul a reális önértékelés, megtanulják kifejezni véleményüket, gondolataikat, megtanulnak egymásra figyelni és egymást elfogadni. Így sikeresebb és örömtelibb a tanulás a szürke hétköznapokon is. A tevékenykedtető, élményt adó, felfedező, játékos tanulást részesítem előnyben. Sok dicsérettel, pozitív megerősítéssel ösztönzöm a tanulóimat. Digitális tananyagokat is szívesen használok annak érdekében, hogy színesítsem az olvasás, írás, számolás tanítását. Ebben sokat segített az „Élményszerű matematikatanítás alsó tagozaton” című továbbképzés, amit egy pályázat keretében végezhettem el.

Fontosnak tartom a szülőkkel való együttműködést, hiszen akkor dolgozunk a leghatékonyabban, ha hárman - gyermek, szülő, tanító - összefogunk.
Minden igyekezetemmel, tudásommal azon leszek, hogy a gyerkőcöknek megfelelő alapot adjak, és használható tudás birtokába jussanak a tanulmányaik sikeres folytatásához. Megtisztelő feladat, hogy részt vehetek a gyermekek világképének formálásában, értelmük kibontakoztatásában.
Számomra a legfontosabb dolgot a pályámon Lev Tolsztoj nagyon szépen megfogalmazta:

„Szeretet nélkül lehet fát aprítani,
és szeretet nélkül lehet téglákat formálni,
de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”